Emlékszel még rá, hogy milyen volt internet nélkül a világ? Akkor biztosan elmúltál már 25 éves. Arra keressük a választ, hogy az elmúlt két és fél évtized során az új elektronikai kütyük elterjedésével milyen irányba változott a minket körülvevő világ. A technikai forradalommal felgyorsultak a munkafolyamatok, egyszerűbben jutunk információkhoz, könnyebben léphetünk kapcsolatba egymással, így kényelmesebbé vált az életünk.

 

Az idősebbek némi nosztalgiával gondolnak vissza az internet előtti életre, a fiatalabbak pedig talán nem is tudják elképzelni, hogy egyáltalán volt élet az internet, a tabletek és az okostelefonok előtt is. Lássuk, mennyit fejlődött a világ az utóbbi negyedszázadban.

A magnókazettától az adatfelhőkig

Hazánkban a nyolcvanas évek végén megnyíltak a sorompók, könnyebben utazhattunk nyugatra és így elérhetővé váltak az addig szinte elérhetetlen elektronikai eszközök. Az idősebb korosztály még emlékszik a legendás bevásárló turizmusra, amikor a magyar határhoz közeli osztrák kisvárosok elektronikai boltjaiban kissé megváltozott a vásárlók aránya, elsősorban a magyarok ostromolták ezeket a kereskedéseket, így már némelyik helyen azt is kiírták, hogy „Wir sprechen Deutsch” (beszélünk németül) – azért egy ilyen feliratot Ausztriában látni több mint érdekes volt. A Trabantok, Wartburgok és Zsigulik tetőcsomagtartói hatalmas hűtőládákkal, az utasterek pedig mindenféle márkás vagy éppen a híres távol-keleti „No Name” cég által gyártott műszaki cikkekkel voltak megpakolva. A legtöbben ekkor vehették meg életük első számítógépét is, amik akkoriban még elsősorban játékra voltak használatosak.

A kilencvenes évek közepétől kezdtek elterjedni otthoni használatra a személyi számítógépek (a PC-k), amiknél a processzor órajele még a 100 MHz-et se érte el és a merevlemezük is csak néhány száz megabájtos volt, de már ezek is igazán nagy technikai ugrásnak számítottak a Commodore 64 vagy a ZX Spectrum után. Nagy fejlődés volt az is, hogy a PC-ken már nem kazettáról vagy külső floppy olvasóról kellett betölteni a programokat, hiszen adatállományainkat tárolhattuk a gép merevlemezén is. A floppy még hosszú évekig használatos volt, ám aztán teljesen a feledés homályába merítette előbb a CD, majd a DVD elterjedése.

Az asztali számítógépek mellett már a kilencvenes évek közepén is készültek laptopok, amik azonban mai szemmel nézve külsőre elég furcsák voltak, és teljesítményük jócskán elmaradt a ma használatos mobil gépekétől. Napjainkban már olyan mobil notebookokat is használhatunk, amelyekről a monitor levehető és az önálló tabletként funkcionál.

A pendrive és a különféle memóriakártyák megjelenésével a CD és a DVD használata is háttérbe szorult. Manapság fájlcseréléshez már adathordozókra sincs szükség, hiszen rendelkezésünkre állnak a fájlmegosztó oldalak és az adatfelhők. A mobiltelefonunkról USB porton át cserélhetünk adatokat a számítógépünkkel, a mobilok között pedig vezeték nélkül küldhetünk át fájlokat bluetooth-on át. 

A bunkófontól az okostelefonig

A kilencvenes évek elejéig még a vonalas telefon is ritkaság volt Magyarországon. Rengetegen igényeltek, hosszú várólisták voltak, de főként csak a foglalkozásuk alapján arra jogosultak kaphattak telefont. Talán emlékszünk még rá, hogy amikor a Szomszédok telenovella legendás Mágenheim doktorának lakásába bekötötték a telefonvonalat, akkor egy ideig minden lakó odajárt telefonálni. Ez a kissé eltúlzott jelenet valamelyest megmutatta a hazai telefonhelyzetet.

Aki telefonálni akart, annak keresnie kellett egy működő és szabad utcai készüléket, ami nem volt egyszerű, hiszen a készülékek egy része éppen hibás volt, a többinél pedig általában várni kellett, amíg kedves honfitársunk akár félórás diskurzusba merült partnerével. Az utcai fülkékben található készülékek egy része telefonkártyával működött, amit a gyakori feltörések ellen találtak ki, hogy ezáltal a készülékek aprópénzmentessé váljanak. A telefonkártyák tulajdonképpen a mai feltöltő csomagok ősének is tekinthetőek, mivel a kártyáért előre fizettünk egy meghatározott összeget, amely a szabad egyenlegünk erejéig lebeszélhető volt.

A mobiltelefonok a kilencvenes évek közepén terjedtek el szélesebb körben, és ezeket az eszközöket eleinte bunkófonnak is csúfolták az irigyek. Aztán amikor már nekik is lett mobiljuk, akkor ez a kezdeti gúnynév hirtelen kiment a divatból. Az első mobilkészülékek funkcionalitása még a telefonálásban és a rövid szöveges üzenetek küldésében merült ki. Az első időkben még a színes kijelző és a kamera is ritkaságnak és drága extrának számított a készülékeken.

Az utóbbi negyedszázadban a világ a telefonálás terén is hatalmas fejlődésen ment keresztül, hiszen korábban szinte elképzelhetetlen csodamasinákat használhatunk már a mindennapokban. A fejlett világban már a legtöbb ember használ mobiltelefont, és ezeken a készülékeken már nem csak telefonálni lehet, hanem egyre jobb minőségű fotókat is videókat is készíthetünk velük. Sokak már nem is visznek magukkal a nyaralásra fényképezőgépet, hanem a telefonjukkal, igényesebbek a tabletjükkel készítik el a maradandó emlékeket megörökítő felvételeket.

Az okostelefonok pedig már kifejezetten a személyi számítógépek kiváltását célozták meg, hiszen a mobilnettel bárhol, az egyre több helyen elérhető free wi-fi segítségével pedig akár ingyenesen is internetezhetünk. A világháló a mindennapjaink szerves részévé vált, sokaknak szinte elképzelhetetlen a munkájuk, sőt az életük internetezés nélkül.

A világháló csapdájában

Az persze érdekes kérdés, hogy a világ jobb vagy rosszabb lett-e az elmúlt 25 év technikai forradalma után. Az interneten könnyebben és gyorsabban juthatunk információkhoz, egyszerűen kapcsolatba léphetünk barátainkkal, hiszen már felhívnunk sem kell őket, hanem ingyen rájuk írhatunk a közösségi oldalon. Sokan azonban már átestek a ló túloldalára, hiszen egyre inkább elterjed az a sajnálatos divat, hogy már csak annyival köszöntik fel a barátaikat születésnapjuk vagy névnapjuk alkalmából, hogy leírják „Boldogat!” vagy „BSZ”, esetleg angol rövidítéssel élve „HBD”. Azért, ha javasolhatjuk, próbáljunk meg ennél egy picivel többet fordítani kapcsolataink ápolására, mert sajnos a világháló ugyan alkalmas a mind egyszerűbb kapcsolattartásra, ám ha nem vigyázunk, akkor mind jobban le is egyszerűsödnek és felületessé válnak a kapcsolataink.

Az éltető internet

Végezetül még annyit szeretnénk megemlíteni, hogy a banki utalások legolcsóbb módja, a netbank sem létezhetne a világháló nélkül. A BankRáció kalkulátorai sem működhetnének az éltető internet nélkül, hiszen kollégáink a világhálón figyelik a bankok weboldalait és folyamatosan frissítik a díjakat, akciókat, feltételeket, hogy látogatóink mindig naprakészen megtalálhassák és összehasonlíthassák a bankok által kínált hiteleket, bankszámlákat vagy betétlekötési lehetőségeket. Talán jobb nem belegondolunk, hogy internet nélkül mennyi időbe telne a bankoktól beszerezni az aktuális hirdetményeket, és szinte lehetetlen lenne naprakészen feldolgozni az adatokat. Legalább ilyen nehéz lenne, ha a legjobb banki termékek kereséséhez nem használnánk összehasonlító kalkulátorokat.

Sok pénzt takaríthatunk meg egy gondosan kiválasztott banki termékkel vagy szolgáltatással. Használjuk tehát bátran a technika vívmányait, az okostelefonokat, az internetet, de nem árt egy pici elővigyázatosság, hiszen ezek a már szinte határtalan lehetőségek egyre inkább bedarálhatják az óvatlan felhasználókat és enyhébb lefolyású esetekben a valós életbeli kapcsolataink elsorvadásához, súlyosabb esetekben pedig netfüggőséghez vezethetnek.