Megszületett az Európai Bíróság ítélete a magyar devizahitelek ügyében, amit még egy OTP ügyfél indított a bank ellen, mert az a futamidő alatt megváltozatta az árfolyamrést a devizahitele esetén. Ebben a kérdésben is dönt az Európai Bíróság, de kiderült az is, hogy „tisztességtelen-e" egy devizahitel szerződés.



A bíróságtól érkező közlemény leszögezi, hogy aki devizában adósodik el, annak ismernie kell azokat a gazdasági kockázatokat, amik a törlesztőrészletek megnövekedéséhez vezethetnek. Az árfolyamrésre vonatkozó kifogás miatt viszont főhet a fejük, hiszen a testület szerint a magyar bíróság dönthet, hogy az ezekre vonatkozó feltételek tisztességesnek számítanak-e. Erre vonatkozólag jogegységi döntést is hozhat a testület, hogy megkönnyítse a további bírósági munkát. 


De mi lesz az árfolyamréssel?

Még a Pénzcentrumon megjelent cikkemben számoltam ki, hogy mennyit is jelent a konkrét esetben a devizahitelesnek, ha a szerződéskori árfolyamrést visszaállítják a teljes futamidőre.

A Kúria ítélete, ami eljutott az Európai Bíróságig ugyanis úgy szólt, hogy „Devizahitel esetén a kölcsönösszeget devizában, jelen esetben frankban állapítják meg a felek. A bank ezt már forintban utalta, méghozzá egy magasabb eladási árfolyamon. Majd amikor törlesztésre került a sor, az ügyfél forintját vételi árfolyamon számolta el. Ez a különbség költség - ezt mondta ki a Kúria. A költségeket fel kell tüntetni a szerződésekben, különben az semmis. De az ítélet szerint az árfolyamkülönbségből eredő költség megnevezésének pótlásával az érintett devizahitelszerződés továbbra is érvényes.

Azért nem érvényteleníthette a szerződést a Kúria és állíttatta helyre az eredeti állapotokat, mert az ügyfél kára elenyésző mértékű a szerződés teljes tartalmához képest és az említett árfolyamkölünbözetből eredő költséget a THM tartalmazta, amit az ügyfél is ismert a szerződés megkötésekor.

A Kúria tehát csak kiegészítéssel nevezi továbbra is érvényesnek a szerződést, ez a kiegészítés pedig a költség megnevezése és mértékének megadása. De mivel a mértéke is adottnak kell legyen, már nem változhatja azt meg, csakis az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeinek megfelelően, ami rendkívül szigorúan szabályozza, hogy a bankok milyen esetben emelhetnek díjaikon"

Ebből következik tehát, hogy „az ügyfelet kártérítés illeti meg, ha a bankja időközben nagyobb árfolyamrést használt, mint a szerződés megkötésekor. De mennyi ez a kártérítés?

Jelenleg a vételi és az eladási árfolyam között 2 százalékos különbség van, a Kúria által megengedett szerződéskori 1 százalék helyett. Ami egy 100 ezer forintos törlesztőrészletű hitel esetén jelent 500 forintot, hiszen csak fél százalékpont a különbség a mostani és a szerződéskori eladási árfolyam között. Így 6 év alatt összesen 36 ezer forintos kára keletkezett az ügyfélnek. Mivel nem tudjuk, hogy az OTP mikor növelte meg a vételi és eladási árfolyamot, ezért feltételeztük, hogy a teljes futamidőre jár a kártérítés. A hitelösszeget nem ismerve is csak feltételeztük a törlesztőrészlet nagyságát, de így is látszik, hogy a perköltség valószínűleg magasabb volt, mint az összeg, amit megnyerhet az adós."

Minden devizahiteles kap most pénz?

A közleményből az olvasható ki, hogy az Európai Bíróság szerint a legfőbb célnak kell lennie a szerződés érvényességének megőrzése. Ezzel nem ellentétes, ha a magyar bíróság a tisztességtelen feltételeket helyreállítja. Ezzel tehát lehetőséget ad a magyar bíróság kezébe, hogy megállapítsa, hogy milyen esetben van szükség az árfolyamrések tisztázására és mikor kerülhet sor ebből kifolyólag kártérítésre. Ezt akár jogegységi eljárásban is megteheti a kúria, ami a további pereket egyszerűsítené le a devizahiteleseknek. 


A bíróság közleménye teljes terjedelemben: 

Azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot (devizaeladási árfolyam) alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak (devizavételi árfolyam)

A nemzeti bíróság a szerződés felei közötti egyensúly helyreállítása és a szerződés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével.

A tisztességtelen szerződéses feltételekről szóló irányelv előírja, hogy a fogyasztókra nem jelentenek kötelezettséget az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek. A szerződés elsődleges tárgyát, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelését meghatározó feltételeket illetően azonban az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számra, hogy az átültető nemzeti jogszabályukban előírják, hogy ezekre a feltételekre nem terjed ki a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés, amennyiben azok világosak és érthetőek. Az irányelvet átültető magyar jogszabályban szerepel e kizárás.

2008. május 29 én Kásler Á. és Káslerné Rábai H. devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül 46 867 EUR) összegû kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek.

A szerződésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott vételi árfolyamán történt. E feltétel alapján a kölcsön összegét 94 240,84 CHF ban határozták meg. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forint összegét a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási árfolyamon kellett meghatározni.

A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok előtt azon kikötést, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket a svájci frank eladási árfolyama alapján számolja. E feltétel tisztességtelen jellegére hivatkoztak, mivel az a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamtól eltérő árfolyam alkalmazását írja elő annak visszafizetésére.

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár/minőség viszonyára vonatkozik e. Azt is meg szeretné tudni, hogy a vitatott feltétel tekinthető e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhetnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult e azt módosítani vagy kiegészíteni.

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegére irányuló értékelés tilalmát szigorúan kell értelmezni, és kizárólag a szerződés alapvető szolgáltatásait megállapító feltételekre lehet alkalmazni. A Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerződés alapvető elemének minősül-e.

A Bíróság emellett megjegyzi, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis a magyar forint és a svájci frank közötti átváltási árfolyamnak a törlesztőrészletek kiszámítása céljából történő meghatározására korlátozódik, ugyanakkor nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak.

Másodsorban a Bíróság rámutat arra, hogy a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó feltétel kizárólag akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha az világos és érthető. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy e követelmény nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait. A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerûen körültekintő fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

Végül a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, ha - a jelen ügyhöz hasonlóan - a tisztességetlen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerződés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a felek közötti egyenlőség helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.

Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerződést, veszélybe kerülne a megsemmisítés szankciójából eredő visszatartó erő, valamint a fogyasztóvédelemre irányuló cél. A jelen esetben a megsemmisítésnek az lenne a következménye, hogy a visszafizetendő teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe.