Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

 

A japán gazdaság 1990-ben óriási visszaesést szenvedett el. Hatásai és mértéke az Egyesült Államok gazdaságát 2008-ban sújtó válsághoz hasonlíthatóak. Bár magát a válságot az ingatlanpiaci lufi kipukkanása robbantotta ki, a japán gazdaság már az azt megelőző két évtizedben folyamatosan lassult. Csak az első recessziós időszakban, 1990 és 1995 között, az ország nemzeti vagyona több mint 10 billió dollárral csökkent, főként az ingatlanárak és a tőzsde visszaesése miatt. Ez a veszteség akkoriban Japán kétévnyi GDP-jének felelt meg, ami éppen annyi, amennyit Japán a második világháború teljes időtartama alatt elveszített.

 

 

1995-ig a japánok többsége elhitte, amit mondtak neki: ahogy eddig minden gazdasági ciklusban történt, néhány nehéz év után ismét jobb idők jönnek. Minden hagyományos receptet kipróbáltak, hogy élénkítsék a gazdaságot: levitték az alapkamatot (szinte nullára), hatalmas állami beruházásokat valósítottak meg (az ország tengerpartjainak 60 százalékát lebetonozták), adót csökkentettek; az államháztartást elkezdték hitelből finanszírozni (ma már az ország adósságállománya a GDP 200 százaléka!), a fogyasztást pedig megpróbálták egy kuponrendszerrel növelni. Egyik sem hozta meg a várt sikert. A válságnak azonban súlyos, sőt egyre több esetben végzetes következményei vannak: Japánban minden tizenötödik percben valaki öngyilkosságot követ el. Többnyire családos férfiak, akik szorult pénzügyi helyzetük miatt dobják el az életüket.

 

Lassanként a kormány és alulról jövő társadalmi csoportok együtt kezdtek más megoldások után kutatni. Ebben a gazdasági és társadalmi helyzetben vált Japán a kiegészítő valuta kezdeményezések Mekkájává. A japán kormány csendben, de óriási ambíciókkal az 1990-es évek közepétől kezdett el kiegészítő valuták bevezetésével kísérletezni. Toshiharu Kato, korábbi gazdasági, kereskedelmi és ipari miniszter vezetésével több tucat új típusú valutát hoztak létre. Emellett számos, alulról építkező civil kezdeményezés is megvalósult.

 

Rui Izumi, a tokiói Senshu Egyetem közgazdasági karának docense szerint a kormány támogatásának óriási szerepe volt abban, hogy a kiegészítő valuták ilyen mértékben elterjedtek Japánban: "A központi kormányzat és sok helyi önkormányzat kimondottan támogatja a helyi valutákat. Néhány szerveződésnek pénzügyi támogatást is nyújtanak, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke pedig nyilvánosan is kiállnak az új valuták mellett."

 

A kormány által anyagilag támogatott kezdeményezések nagyon különböző közösségekben valósultak meg: kis falvaktól kezdve egész prefektúrákig (ezek mérete nagyjából az USA egy megyéjének felel meg), és több millió embert érintettek. A kísérleti szakasz körülbelül három évig tartott, a kapott eredményeket pedig alaposan kielemezték. Az évente 10 millió dollárba kerülő kiegészítővaluta-kísérletek célja az volt, hogy amennyire lehetséges feltárják, mi és milyen körülmények között működik a legjobban. A jól ismert japán döntéshozatali hagyományoknak megfelelően, jelentős változtatások bevezetésére és kihirdetésére csak akkor kerül sor, ha a többség egyetért. Ez az egyeztetési folyamat ma is zajlik, emiatt a valutakezdeményezések nagy léptékben még nem valósultak meg.

 

Miközben ez a szokatlan kutatás-fejlesztés zajlik, magán-kezdeményezésként több száz kiegészítő valuta jött létre Japánban. Az egyik ilyen valutacsalád a fureai kippuegy egészségügyi ellátó rendszer –, amit a társadalom öregedéséből fakadó gazdasági problémák kezelésére hoztak létre.

 

 

A fureai kippu

 

Jelenleg a valaha élt 65 éven felüliek kétharmada él a Földön. A fejlett világban Japánban él a legtöbb idős ember: nap mint nap több, mint 1,8 millió idős vagy fogyatékkal élő embernek van szüksége segítségre. Ráadásul a következő évtizedben az idős emberek száma várhatóan meg fog duplázódni.

 

Világszerte általában két stratégiát alkalmaznak az elöregedésből fakadó gazdasági problémák kezelésére:

•  vagy megpróbálják betartani azokat a pénzügyi ígéreteket, amiket a nyugdíjasoknak tettek akár az ország fizetőképességének kockáztatása árán is, mint például néhány skandináv országban,

•  vagy fokozatosan csökkentik az idősek támogatását annak érdekében, hogy képesek legyenek az ellátást a rendelkezésre álló forrásokból fedezni, mint például az USA-ban és Nagy-Britanniában.

 

Tsutomu Hotta – aki korábban Japán megbecsült igazságügy-minisztere volt – rájött arra, hogy ez a két leggyakrabban alkalmazott stratégia nem vezet eredményre. 1991-ben úgy döntött, hogy más módszerrel fogja megoldani az elöregedés problémáját Japánban. Egy új kiegészítő valutarendszert hozott létre, a fureai kipput, aminek a szó szerinti fordítása: „gondoskodás-jegy”. Az ötletet a Sawayaka Welfare Foundation (Sawayaka Jóléti Alapítvány) fejlesztette tovább 1995-ben. A fureai kippu rendszer sok olyan szolgáltatást kínál idősek és fogyatékkal élők számára, amiket a hivatalos nemzeti egészségbiztosítási szolgáltatások nem. Elszámolási egysége a gondoskodással eltöltött idő. Az egyes szolgáltatásoknak azonban más-más értékük van. Például, magasabb óradíj jár akkor, ha valaki segít egy idős embernek megfürdeni, mint akkor, ha bevásárol.

 

A fureai kippu rendszerben – egy egészségügyi időbank működésének megfelelően – jóváírják a munkaórát azok számláján, akik időseket gondoznak. Ők pedig többféle módon használhatják fel az összegyűjtött „pénzt”. Eldönthetik, hogy a számlájukon jóváírt fureai kipput elektronikusan átutalják távol élő szüleiknek vagy rokonaiknak, vagy pedig saját maguk használják fel, ha megbetegszenek. Így el lehet érni azt, hogy egyre több ember részesüljön gondoskodásban. Az átutalásokat elektronikus elszámolóházak végzik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idős emberek szívesebben fogadnak el gondoskodást a fureai kippuért dolgozóktól, mint azoktól, akik a szolgáltatásért nemzeti valutát kapnak. Ennek legfőbb oka az, hogy más a kapcsolat minősége; több odafigyelést kapnak. A gondoskodást végzők pedig az általuk gondozott időseket gyakran saját szüleiknek tekintik. Vagyis, sokkal személyesebb kapcsolat alakul ki közöttük.

 

Jelenleg Japánban körülbelül 387 fureai kippu rendszer működik. Ez óriási megtakarítást jelent az államnak: a drága kórházi ellátás vagy hospice elhelyezés helyett a gondoskodás lehetővé teszi, hogy az idős emberek tovább maradhassanak otthonaikban, illetve orvosi beavatkozás után hamarabb hazamehessenek.

 

A megtakarítás, a gondoskodással együtt kialakuló emberi kapcsolatok, valamint a közösségi érzés erősödése mindenki számára csak előnyös lehet. Ráadásul – ahogy azt már az Első fejezetben bemutatott brazil Curitiba esetében láttuk – mindez úgy valósul meg, hogy nem kell adót emelni, illetve erőforrásokat elvonni más, létfontosságú programoktól. A fejlődés nem jelent terhet senki számára.

 

Takeo Hiranuma, japán korábbi gazdasági miniszterének határozott véleménye szerint „a kiegészítő valuták használata véget vethet a japán gazdaságban régóta tartó deflációnak azáltal, hogy helyi szinten számos különböző fajtájú pénzt juttat a rendszerbe”. 

 

Az alábbi térképek segítségével azt kívánjuk bemutatni, milyen óriási mennyiségű kigészítő valuta kezdeményezés létezik jelenleg a világnak ebben a vezető gazdaságában. A 387 fajta fureai kipput az olvashatóság érdekében a térkép nem tartalmazza!

 

 

 

A japán út jelentősége

 

A két évtizede tartó, a nyugati médiában „japán válságnak” nevezett gazdasági nehézségek azonban nem feltétlenül csak Japánban fordulhatnak elő. Sokkal valószínűbb, hogy az ottani recesszió egy strukturális válság tünete, ami Japánt érte el először. Az úgynevezett információs, vagy más néven tudás alapú társadalom létrejöttével óriási változásoknak vagyunk szemtanúi; a kezdet pedig mindig valami másnak a végét jelenti. A mostanihoz hasonló jelentős változás legutóbb akkor következett be, amikor az iparosodás véget vetett az agrártársadalmak korának. Az ilyen drámai változások távolról sem fájdalommentesek. Elég, ha csak arra gondolunk, mi történt a parasztsággal – tömegesen veszítették el a megélhetésüket és teljesen másfajta életet kellett kezdeniük –, vagy a földbirtokos nemességgel, akiknek azt kellett átélniük, hogy hatalmuk, hagyományaik, valamint az általuk képviselt értékek jelentéktelenné válnak.

 

Mindenképpen érdemes odafigyelnünk Japánra, hiszen a többi iparosodott országban is hasonló nehézségekkel fogjuk szembetalálni magunkat.

 

Mostanáig a klasszikus európai recept a következő volt: tegyük azt, illetve egy kicsivel még többet, mint az USA, és akkor majd minden visszaáll a normális kerékvágásba. Ami- óta a 2008–2009-ben kirobbant recesszió következményeit nyögjük – milliók veszítették el az állásukat –, illetve azután, hogy az Egyesült Államokban kipukkant a high-tech és az ingatlanpiaci lufi, az európaiak lassanként végre ráébrednek, hogy ami Japánban történt, az megtörténhet az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, vagy bárhol máshol. A defláció – ami rendszerszinten a mindenre kiterjedő túlkapacitás jele – Japánon kívül más országokat is komolyan fenyeget.

 

Az Egyesült Államokban is számíthatunk arra, hogy – ugyanúgy, mint Japánban egy álló évtizedig – mást sem fogunk hallani, mint, hogy „a gazdaság jövőre már biztosan visszatér a normális kerékvágásba”. Ugyanazok a gazdaságpolitikai javaslatok és viták fognak elhangzani adócsökkentésről, alacsonyabb kamatszintről és közmunka-programokról. De ha elfogadjuk, hogy az iparosodás korának végén, egy szerkezeti átalakulás korában élünk, akkor előre látható, hogy ezek a hagyományos módszerek, ahogy már Japánban bebizonyosodott, kudarcra vannak ítélve.

 

Világosan látszik tehát, hogy a Japánban folytatott kiegészítő valuta kísérletek az egész világ számára fontos tanulságokkal szolgálhatnak. A világ egyik vezető gazdasága valóságos laboratóriummá alakult, ahol pénzügyi újítások segítségével, az alapoktól kezdve próbálják megtalálni egy sor gazdasági és társadalmi probléma megoldását. Kínában és Svájcban jelenleg a fureai kippuhoz hasonló, idősek és fogyatékkal élők gondozására szolgáló rendszer bevezetésén fáradoznak. Vajon a világ többi országa megengedheti magának, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a kezdeményezéseket?

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.