Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

A 19. és 20. század  fordulóján  nem volt egyetlen  repülőtér,  televízió  és hitelkártya sem. Nem ismerték a relativitás-elméletet,  a kvantummechanikát  és a GDP fogalmát. A genetika, az immunológia és az endokrinológia sem létezett, mint ahogy a hormon szó sem. Hollywood csak néhány farmból állt, a brit birodalomban pedig sosem nyugodott le a Nap. A fehér amerikaiak várható élettartama 47,6 év, míg az afrikai amerikaiaké csak 33,0 év volt. A világ 1,7 milliárd lakosa főként vidéken élt, a nők döntő többségének nem volt választójoga.

 

Egy generációval ezelőtt nem volt e-mail, laptop és DVD. Nem voltak ATM-ek, másodlagos jelzáloghitelek, és nem volt még euró. Kína főként mezőgazdasági ország volt, Kelet-Európát a Szovjetunió tartotta a markában, Dél-Afrikában pedig az apartheid rendszer uralkodott. A világ még egyetlen AIDS-esetről sem tudott, a fenntarthatóság és a klímaváltozás fogalma akkor került be a köztudatba, a világ lakossága pedig 1900 óta több mint kétszeresére nőtt.

 

 

2007 elején Japán ipari termelése elérte minden idők legmagasabb szintjét, a Lehman Brothers a negyedik legnagyobb befektetési bank volt az USA-ban, és a történelem során először egy nő vezette az amerikai előválasztásokat. 2008 végére Japán ipari termelése rekord mélységekbe zuhant, a Lehman Brothers csődbe ment, az amerikai elnökválasztás pedig történelmet írt.

 

Alig több, mint száz évvel azután, hogy a Wright fivéreknek 12 másodperc alatt sikerült 39 métert repülni, 2009 elején a NASA útnak indította a Kepler űrtávcsövet, amely lakható bolygók után kutat a galaxisban. Eközben itt a Föld nevű bolygón beiktatták Obama elnököt, aki a nagy gazdasági világválság óta legsúlyosabb gazdasági helyzetben vette át az irányítást, és aki aláírta a történelem legnagyobb gazdaságélénkítő csomagjáról szóló törvényt.

 

A 2012. év közeledtével az egész világon megnőtt a politikai, társadalmi és gazdasági feszültség. Közép-Keleten és Észak-Afrikában évtizedek óta fennálló rendszereket buktatott meg az arab tavasznak nevezett forradalom. Az egyre súlyosbodó adósságválság kezelésére megszorító intézkedéseket hoztak Görögországban és Európa más részein, ami ellen tízezrek tiltakoztak.

 

Az egész világon, így az Egyesült Államokban is a következő elnökválasztás közeledtével a választási kampány középpontjában a munkahelyteremtés és a gazdasági témák álltak. Mindeközben a világ népessége több mint négyszeresére, 7 milliárdra nőtt.

 

A történelem során bekövetkezett hasonlóan nagy változások: a Római Birodalom bukása, az érett középkor felemelkedése és hanyatlása és a felvilágosodás kora.

Az írott történelem során bekövetkezett legátfogóbb társadalmi változás korát éljük. Minden emberi és természeti rendszer változóban van. Ennek a Hatalmas átalakulásnak részeként egy új tudományos gondolkodás van kialakulóban, amely holisztikusan közelít a megismerés folyamatához. Ez az integrált megismerés már sok fontos területről kialakított tudásunkat forradalmasította: az ökoszisztémáktól kezdve a gyógyításon keresztül, a közgazdaságtanon át a pénzügyi rendszerekig. 

 

 

Hatékonyság és rugalmasság

 

Ma már tudjuk, hogy a valóságos világ hálózataiban, pl. az ökoszisztémákban, a hosszú távú fenntarthatóság azon múlik, megvan-e a kellő egyensúly két ellentétes követelmény – a hatékonyság és a rugalmasság – között.

 

A hatékonyság egy komplex hálózatban úgy definiálható, mint a hálózatnak az a képessége, hogy megfelelően szervezett módon és a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával feldolgozzon bármit, ami rajta nagy mennyiségben áthalad, annak érdekében, hogy a hálózat egysége hosszú ideig fennmaradjon.

 

A rugalmasság ugyanannak a rendszernek a reagálási képessége: az, hogy képes elegánsan és biztonságosan visszatérni egy korábbi fejlődési szintre; képes a váratlan zavarokból fakadó szükségleteket kielégíteni azáltal, hogy számtalan lehetőség közül választhat; valamint képes megújulni a fejlődés és kibontakozás érdekében.  Minden komplex áramlási rendszernél a hosszú távú fennmaradáshoz így nemcsak arra van szükség, hogy hatékonyan szervezett legyen, hanem arra is, hogy megbirkózzon a környezetében végbemenő változásokkal – ha ökoszisztémáról van szó, akkor az aszállyal vagy a betegségekkel, ha a gazdaságról, akkor a visszaeséssel.

 

Minden komplex rendszerben két strukturális változó szabályozza a hatékonyság és rugalmasság viszonyát. Az egyik ilyen elem a diverzitás, azaz a hálózatban meglévő különféle típusú csomópontok. A másik a kölcsönös kapcsolatok rendszere, ami az adott csomópontok közötti útvonalak számát méri. A diverzitás és a kapcsolatok száma kulcsszerepet játszik minden komplex rendszer hatékonyságában és rugalmasságában, de szerepük egymással ellentétes.

 

Ha egyéb tényezők nem változnak, akkor a rugalmasság mind a diverzitással, mind a kapcsolatok számának növelésével fokozható, hiszen így problémák vagy változások esetén a rendszer több csomópontra és kiterjedtebb kapcsolatrendszerre támaszkodhat. A hatékonyság pedig a racionalizálás révén növekszik, ami jellemzően maga után vonja a diverzitás és a kapcsolatok számának csökkenését. A hatékonyság és a rugalmasság közötti dinamikus viszony kritikus fontosságú egy rendszer hosszú távú életképessége szempontjából. Az optimális alkalmazkodóképesség e két pólus közötti egyensúlytól függ.

 

 

Egy ragadozó táplálkozhat különféle állatfajokkal, de lehet, hogy csak egyetlen állatfaj az élelemforrása. Utóbbi esetben valószínűleg ügyesebb lesz, amikor arra kerül a sor, hogy kedvenc prédáját elejtse, azonban nehezen fog alkalmazkodni, ha egyetlen táplálékforrása szűkössé válik. Következésképpen ennek a ragadozónak a táplálékhálózata – bár hatékony – nem elég rugalmas, így, ha a környezetében kedvezőtlen változások mennek végbe, akkor fennáll a kihalás veszélye.

 

A hatékonyság és a rugalmasság a diverzitástól és a kapcsolatok számától egyaránt függ. Mivel ezek külön-külön pontosan mérhetőek, ezért matematikailag meghatározható egy adott, komplex áramlási hálózat alkalmazkodóképessége és fenntarthatósága is. Az összes, valóságosan létező, fenntartható rendszerben a fenntarthatóság, a rugalmasság és a hatékonyság közötti összefüggés egy olyan görbével írható le, amit egyszerűsítve a 12.1. ábra mutat. Meg kell jegyeznünk, hogy a természetben az az optimum, aminél a fenntarthatóság maximális, mindig közelebb van a rugalmassághoz, mint a hatékonysághoz. Mi több, minden fenntartható ökoszisztémának megvannak a nagyon specifikus és szűk tartományon belüli, legkritikusabb paraméterei, amik pontosan kiszámíthatók. Ezt a tartományt „alkalmazkodási tartománynak” nevezik. Az egészséges ökoszisztémák diverzitásukat és kapcsolódási útvonalaik számát egy bizonyos tartományban tartják, ami nem túl nagy, és nem túl kicsi. Ez azért van, mert a túlságosan hatékony áramlási hálózatok hajlamosak a merevségre, ennélfogva, egy kis törés a teljes rendszer összeomlását okozhatja. Viszont, ha egy hálózat túlzottan sokféle (magas a diverzitása), akkor csökken az életképessége, mivel ilyenkor az energia, erőforrás és információ sehova nem vezető, kanyargós útvonalakon vándorol.

 

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ökoszisztémák mellett minden más komplex áramlási hálózatra is ugyanúgy jellemző, hogy a hatékonyság és a rugalmasság dinamikus viszonyban van egymással, hogy a diverzitás és a kapcsolatok számának, mint szerkezeti változóknak a szerepe kulcsfontosságú, valamint az, hogy létezik egy úgynevezett “alkalmazkodási tartomány”.

 

A hatékonyság fogalma olyan mélyen bevésődött mai gondolkodásunkba - különösen a mérnöki és a közgazdasági gondolkodásba - hogy legtöbbünk számára nehéz elképzelni bármit, ami túl hatékony. A legutóbbi válságok tanulsága azonban pontosan ez – a túlzott hatékonyság. Vegyük például teljes elosztó hálózatokat érintő áramkimaradásokat, amik az Egyesült Államok északkeleti részén és a világ más részein fordultak elő. Azért következtek be, mert a mérnökök évtizedeken át a legnagyobb hatékonyságra törekedtek. Az optimalizálás előre meg nem fontolt következménye pedig az lett, hogy az elosztó rendszerek túl merevvé váltak.

 

A hatékonyság és a rugalmasság közötti egyensúly elve a vállalkozások és a gazdaságok életképességére is vonatkozik. Ahhoz, hogy egyszerre több, előre nem látható eseményt kezelni tudjanak és túléljék az erőt próbáló időszakokat, a szervezeteknek alkalmazkodóképesnek és rugalmasnak kell lenniük; képesnek arra, hogy működésüket szükség szerint változtassák. Egy vállalat akkor működik jól, ha a rugalmasságot a legalkalmasabb termelési, marketing, szállítási, könyvelési és képzési rendszerek kialakításával és fenntartásával biztosítja. A szervezeteknek azonban versenyképesnek is kell lenniük, ami a folyamatok hatékonyságának a tökéletesítését jelenti; ezt általában racionalizálással érik el.

 

A hatékonyság maximalizálásának túlhangsúlyozása azt a jelenleg általános vélekedést erősíti, hogy minden fejlesztésnek ebbe az irányba kell továbbhaladnia. Viszont, ha a hosszú távú rugalmasságot szem elől tévesztve a menedzserek túlhangsúlyozzák a rövid távú hatékonyság-növelést, akkor esetleg a vállalat életképességét kockáztatják. Így csak egyre távolodunk a fenntarthatóságtól.

 

Az ökoszisztémák és hálózatok működéséből levonható tanulságok közvetlenül vonatkoztathatók a jelenlegi monetáris és bankrendszerre, továbbá az utóbbi néhány év hitelkorlátozására is.

 

A világgazdaságban keringő, rendeleti úton létrehozott jegybankpénz egy monopolizált, kamattal terhelt bankhitel. A közgazdászok azzal érvelnek, hogy az árképzés hatékonyságának, valamint a nemzeti és nemzetközi piacokon folyó csereügyleteknek az optimalizálása miatt szükség van a pénzkibocsátás monopóliumára. Óriási mennyiségű jogi és egyéb szabályozás jött létre ennek érdekében, valamint amiatt, hogy adót fizetni is csak nemzeti valutában lehet. A jelenlegi pénzügyi rendszer tulajdonképpen ugyanolyan, mint egy bolygóméretű ökoszisztéma, ahol csak egyetlen növény- vagy állatfajtát tűrnek el és tartanak fenn mesterségesen, és ahol minden ettől eltérőt, mint nem kívánatos versenyzőt kiiktatnak, mivel az csökkenti az egész rendszer hatékonyságát. Ennek a forgatókönyvnek csak egyetlen végkifejlete lehetséges – az egész rendszer összeomlása.

 

Ma már mindenfajta komplex áramlási rendszerről van tudásunk. A folyamatos csere során a rendszer egyik részéből származó energia, anyag és információ a rendszer másik része számára feldolgozandó energiaként, anyagként, vagy információként jelenik meg. Fontos megjegyeznünk, hogy az áramlási rendszerek bármilyen típusának a megértéséből kapott ismeretek az összes többi, ugyanolyan struktúrával rendelkezőre is alkalmazhatók, legyenek azok ökoszisztémák, elektromos elosztó rendszerek, emberi immunrendszerek vagy teljes gazdaságok.

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.