Az alább olvasható bejegyzés folytatása a július 18-án közzétett „Fenntarthatóság? Nincs, amíg a pénzrendszert át nem alakítottuk” című írásnak.

 

 

4. Káros növekedés

 

Először is tisztáznunk kell, mit értünk „növekedés”, illetve „gazdasági növekedés” alatt: Az áruk és szolgáltatások mennyiségi gyarapodását, amit jellemzően százalékban, az előző évhez viszonyítva mérünk.

Ha például az egyik évben egy autógyár összesen 100 autót gyártott, majd a következőben 105-öt, az 5 %-os növekedést jelent. Amennyiben a következő években is 5 %-os növekedéssel számolunk, az már semmiképpen sem lenne egyenletes növekedés. A második évben ugyanis nem a 100 autóhoz képest bővül 5 %-kal a gépkocsik száma, hanem már a 105 autóhoz képest. Ennek megfelelően, a soron következő években mindig egyre nagyobb az a szám, amelyhez a plusz 5%-ot számoljuk. (Ezt a fajta növekedést – amely időről időre egyre nagyobbá válik – exponenciális növekedésnek nevezzük).

És most mindezt képzeljük el egy gazdaság, sőt a világgazdaság egészére nézve, beleértve az összes terméket és szolgáltatást. Könnyen belátható, hogy vég nélkül növelni a termékek és szolgáltatások mennyiségét egy véges világban lehetetlen, és minden erre tett kísérlet egy bizonyos ponton túl környezetileg és társadalmilag is károssá válik. Ezt a bizonyos pontot pedig már átléptük. Alább láthatjuk a növekedés különböző eseteit – természetes, lineáris, exponenciális.

 

Forrás: Pénz és fenntarthatóság – A hiányzó láncszem (http://penzesfenntarthatosag.hu/)

 

Természetes növekedés:

Ez a növekedési ütem fedezhető fel a természetben előforduló legtöbb folyamatnál (pl. egy ember növekedésénél). A növekedés kezdetben gyors, majd egyre lassul, mígnem egy bizonyos ponton megáll, stabilizálódik.

Lineáris növekedés:

Adott időközönként mindig ugyanakkora a növekedés mértéke. (pl. minden évben 5 autóval többet gyártanak, mint az előző évben).

Exponenciális növekedés:

A növekedés mértéke azonos időközönként megduplázódik. A növekedés kezdetben lassú, majd egyre jobban felgyorsul. (Ez a fajta fejlődés a természetben maximum kóros folyamatoknál fordul elő, például rosszindulatú daganatok esetén).

 

De akkor miért kell növekednünk? Miért ez az egyik (ha nem a legfőbb) gazdasági cél még most is?

Az előző részben láthattuk, hogy hogyan csoportosul át egyre több vagyon egy szűk réteg kezébe a kamatoknak köszönhetően. (Lásd: https://www.bankracio.hu/blogpost/536-fenntarthatosag- nincs-amig-a- penzrendszert-at- nem-alakitottuk)

Ahhoz viszont, hogy az egyre nagyobb kamatozó vagyon egyre nagyobb kamatbevétel „igényeinek” eleget tegyünk, a többségnek (a mérleg másik oldalán lévőknek) egyre nagyobb részt át kell adnia munkája gyümölcséből. Ha ez a többség (ideértve egyéneket, vállalatokat, államokat) el akarjakerülni, hogy e folyamat során (azaz a „gyümölcs” egyre nagyobb részének átadása után) egyre szegényebbé váljon, akkor növelnie kell a teljesítményét, vagyis a „gyümölcs” méretét (több termék, több szolgáltatás, stb.) – és mindezt persze a piacon értékesíteni is kell.

Csakhogy a már említett kamatos kamat miatt a gazdaságnak még csak nem is lineárisan (egyenletes ütemben), hanem exponenciálisan (gyorsuló ütemben) kellene növekednie.

Mivel azonban az exponenciális növekedés nem egy természetes folyamat (ahogy egyébként az egyenletes növekedés sem), így az teljesíthetetlen, és értelmetlen elvárás a gazdaságokkal, illetve az emberekkel szemben. Itt az ideje tehát másképp és másban gondolkozni.

 

5. Társadalmi tőke leépítése

 

Társadalmi tőke alatt elsősorban a bizalmat, és azokat a normákat értjük, amelyek növelik a társadalom hatékonyságát, a társadalmi kohéziót.

Az eddigi pontokból is jól látható, hogy a jelenlegi pénzrendszer ma már nem kedvez a társadalmi tőke gyarapodásának, erősödésének, sokkal inkább ellentétes hatásokat vált ki.

Elég csak arra gondolnunk, hogy az egyre jobban növekedésre, teljesítménynövelésre kényszerült gazdasági szereplők, közösségek, társadalmak, egyre élesebb versenybe kerülnek egymással, hogy a saját növekedésükhöz szükséges erőforrásokat megszerezzék. E verseny során és következtében ráadásul még szűkülnek is ezek az erőforrások, egyre elérhetetlenebbé válnak (lásd környezetpusztítás), még tovább fokozva ezzel a versengést – az együttműködés helyett.

 

Az utóbbi pontok közül a vagyonkoncentráció és a növekedés kiemelt jelentőséggel bír. Egyes szakemberek szerint számos korábbi civilizáció ezen folyamatok következtében omlott össze. Arnold Toynbee egykori gazdaságtörténész például 21 különböző civilizáció összeomlását a végletekig húzódó vagyonkoncentrációra vezette vissza. Jared Diamond újabb keletű írásai pedig a környezet pusztulását emelik ki, mint a civilizációk bukásának legfőbb okát. Bárhogy is nézzük, mi (emberiség) jelenleg mindhárom tényező határait egyszerre feszegetjük, így a megoldási javaslatok megvitatása, illetve bevezetése egyre sürgetőbbé válik.

 

A sorozat következő része két megoldási javaslatról fog szólni, amelyeket az első részben is már említett jelentés kiemel.

(Bővebb információért látogasson el a http://penzesfenntarthatosag.hu/ oldalra).